Az
advent szó jelentése „eljövetel". A latin „adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele". A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot.Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
- zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
- Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
- Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).
A karácsonyi bejgli története
Gondolta volna, hogy ha karácsonykor a jól megszokott diós bejgli kerül az asztalra, az megóv a rontástól? Ha pedig mákos, akkor a következő évben nagy bőség és boldogság fogja érni a ház lakóit, a fiatal lányoknak pedig hamar férjet hoz az új esztendő? Nem véletlenül lett a bejgli Magyarország tradicionális karácsonyi süteménye, és nem véletlenül ekkora kedvencünk. Nézzük, honnan ered a története!
Egyes források szerint a bejgli eredetileg Sziléziából származik, Európában a 14. század óta ismert kalácsfajta. Mások örmény eredetről írnak, és ahogyan ez lenni szokott, a pontos eredettörténet a múlt homályába vész. Ami bizonyos: a bejglit eredetileg patkó formájúra készítették, ebből eredeztetik német nevét, majd osztrák közvetítéssel került be a magyar nyelvbe is a 19. század második felében. Ekkora tehető ugyanis a Németországból átvett szokás, a karácsony ünneplése hazánkban. A karácsony és a mákos vagy diós töltetékkel töltött kalács pedig nagyon hamar összeforrt, igazi családi programmá vált készítésük.
Nagyszüleink még maguk darálták a mákot, maguk törték és őrölték meg a diót, amiből készült a bejglik finom tölteléke. Egész napos családi program volt egy családnak való bejglit elkészíteni, amiben részt vettek kicsik és nagyok egyaránt. Sokféle változata van, ha megkérdezzük nagyszüleinket, szinte biztos, hogy el tudják majd mondani a saját, családi receptjüket. Mára már nem csak diós és mákos töltelékkel lehet készíteni, az elmúlt években divatos lett aszalt szilvát, aszalt sárgabarackot, marcipánt, nutellát is felhasználni a töltelékek elkészítéséhez, és természetesen léteznek már alakbarát, egészségtudatosváltozatok is.
Mi a szép bejgli titka? Márványos, enyhén repedezett, fényes kéreg, ez jellemzi az igazi bejglit. No de hogyan érhetjük ezt el? Egy egész tojást és két tojássárgáját keverjünk össze, verjük fel őket. Ezzel kenjük be a sütés előtt álló kalácsok tetejét, majd hagyjuk őket megszáradni. Ha szépen megszáradt, felvert tojásfehérjével kenjük át az egészet. Ezt követően mehet a sütőbe, ahol szép aranybarnára sütjük őket!
Karácsony
A karácsony éj varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Bár napjainkra az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, mégis a karácsony éj misztikuma, csodája nem múlt el. Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.